Mitől hosszú az elefánt ormánya/saját szerzemény/

Valamikor régesrégen, az idők kezdetén, amikor még az emberek állatbőrökbe burkolózva védték magukat a hideg ellen. Az elefántoknak még nem volt hosszú ormányuk. Szóval nagyon régen, élt egy kis elefánt, akinek Jumbó volt a neve. Rosszcsont gyerek volt ez a Jumbó, sohasem fogadott szót a mamájának. Szegény hiába mondta neki.
- Ne menj el mellőlem szó nélkül! Ne menj le a folyóra egyedül! Vigyázz a krokodilokkal!
Nem használt sem a jó szó, sem szidás. Jumbó mindig az ellenkezőjét tette, amit mondtak neki.
Történt egyszer, hogy ez a rosszcsont kis elefánt, anyukája tiltása ellenére egyedül ment le a folyóra, ahol néhány krokodil lustálkodott a langyos vízben. Jumbo belerohant vízbe és fröcskölni kezdett. A krokodilok egy darabig tűrték de egy idő után megunták és a legöregebb rászólt a rakoncátlankodó kis elefántra. Nem használt azonban sem a kérlelés, sem a fenyegetőzés Jumbó tombolt tovább. Ekkor az egyik fiatalabb krokodil egy óvatlan pillanatban elkapta Jumbó orrát és elkezdte befelé húzni a vízbe. Jumbó persze nem hagyta magát, megvetette a lábát húzni kezdte a krokodilt kifelé. Így huzakodtak egy ideig, amikor Jumbó mamája felfigyelt a viadalra és hangos trombitálással a vízbe trappolt.
- Engedd el a fiamat!- kiáltotta és hatalmas fülével nyakon csapta a krokodilt, aki ijedtében elengedte Jumbót és eliszkolt.
- Szégyeld magad!- szidta fiát az elefánt mama.- Hát hiába beszéltem neked? Most nézd meg magad!
Jumbó rémülten vette észre, hogy az orra milyen csúnyán megnyúlt a küzdelemben. Keservesen sírni kezdett és megfogadta, hogy ezentúl mindig jó lesz, csak ne maradjon ilyen az orra. De hiába volt minden sírás, zokogás, bizony az orra hosszú maradt. Sőt a gyerekei és az ő gyerekeik hosszú orral születtek és azóta minden elefánt ormánnyal szűletik és már nem is tudják, hogy miért. De az elefántok azóta is haragszanak a krokodilokra és krokodilok félnek az elefántoktól. De ők még emlékszenek Jumbóra és néha jót nevetnek rajta.

A katica pöttyei (saját szülemény)

A szélben ringatózó fűszálak, sárgálló kikirícsek és vöröslő pipacsok között, valahol a mezőn élt egy kis katicabogár. Egy fényes páncélú deli legényke. Ő tudott a leggyorsabban és a legszebben repülni, mégis volt egy nagy hibája. Hiszen milyen katicabogár az olyan, amelyiknek nincs egy árva pöttye sem. Már pedig neki olyan csupasz volt a háta, mint a legragyogóbb nyári cseresznye. Csúfolták is a társai eleget emiatt.
- Te nevezed magad katicabogárnak. Hiszen nincs rajtad egy fia pötty sem. Nem vagy te katica.
Nagyon bántotta szegényt a többiek gúnyolódása, ezért egy nap fogta magát és messze repült. Be az erdőbe, ott is legsűrűbb bokorba, hogy senki se lássa bánatát. A hosszú úttól nagyon elfáradt, így szép lassan álomba sírta magát. Egy idő múlva halk szipogásra ébredt. Kimászott a legszélső levélre, hogy megnézze mi lehet az. Hát egy kislány kuporgott a bokorban és ő pityorgott. A kis bogár kíváncsi lett, s megfeledkezve saját bánatáról, átröppent a lányka kézfejére.
- Szia. Hogy hívnak?- kérdezte.- És miért sírsz?
A csöppség annyira meglepődött a bogárka láttán, hogy abbahagyta a sírást.
- Te tudsz beszélni?- kérdezte hüppögve.
- Minden állat tud beszélni- felelte a kis bogár.- Csak az emberek közül nagyon kevesen értenek meg minket.
- Nahát- álmélkodott a kis lány.- Én értelek. De érdekes.
- Miért sírtál?- kérdezte újra a katica.
- A nevem Katinka és azért sírtam, mert a többi gyerek csúfol a szeplőim miatt.
És az orra hegyén lévő apró barna foltokra mutatott.
- Pulykatojásnak nevezetek és kinevettek.
- Nahát- álmélkodott a kis bogár.- Engem a társaim azért gúnyolnak, mert nincsenek pöttyeim. Hm.. Támadt egy ötletem. Tudod mit Katinka? Add nekem a szeplőidet.
- Jól van- egyezett bele a kislány.- Ha akarod neked adom.
Így történt, hogy kis idő múlva egy boldog katicabogár röpült hazafelé Katinka hét szeplőjével. Most már biztos, hogy nem fogják gúnyolni a társai.
A kis lány is örült, hiszen csak a két legkisebb szeplője maradt meg, de ezek alig látszottak s többé őt sem csúfolják már a gyerekek.
Így volt, mese volt, tán igaz sem volt.